Már semmi sem szent? Tényleg mindent le mernek szedni, amit az ember felrak a netre? Komoly képforrásként jelenik meg mások magánélete a hirdetések szerkesztőinek?
Egy jogtiszta tartalom felhasználásról szóló előadásom után keresett meg egy fiatalember, aki egy nyelviskola oktatójaként látta viszont sajátmagát a legnépszerűbb közösségi oldal hirdetési hasábjain. Az eset megdöbbentett és elgondolkodtatott. Engedjétek meg, hogy az okok és indokok elemzésébe titeket is beavassalak. Hogy Magyarországon még mindig él az a fura tévhit, miszerint az internet a szabad rablás legális színtere, az a szerzői jogokkal kicsit is foglalkozók számára teljesen világos. Ez ellen már sokan és sokféleképpen próbáltak tenni. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Azt kijelenthetjük, hogy a kazetta másolás, hamisítás iparágát egy életre kilőtték a piacról! 🙂 A további jogtalanságok ellen, viszont eléggé kis hatásfokkal lépnek fel az erre szakosodott hivatalok. A nemzetközi ügyvédi irodák erre létrejött részlegeit megfizetni képes alkotók azért jó néhányszor lecsapnak a magyar felhasználókra is. Milliós nagyságrendű bírságokkal találják be a legkisebb blogokat és magánfelhasználókat is, akik a legtöbb esetben félvállról veszik a dolgot, de előbb utóbb be kell adni a derekukat ezeknek a jogilag teljesen megalapozott követeléseknek.
Nézzük a felhasználói oldalt.
Itt merül fel az igény: „Kell egy kép!”
- Léteznek ingyenes legális és ingyenes fotóbankok, adatbázisok, de hát ezeket már minden konkurenciánk szénné használta.
- Szólhatnánk egy fotósnak, grafikusnak, hogy egyedi tartalmat állítsanak elő, cégünk igényeinek megfelelően, professzionális minőségben, de ez a megoldás nagyon időigényes és rettentően drága. Nem is beszélve arról, hogy a hirdetés, amihez a képet rakjuk nem fut annyi ideig, mint ameddig az egész legyártási procedúra tartana.
- Vehetnénk legális forrásból, egy fotóügynökségtől, ahol hatalmas választékból, szakértői segítség mellett választhatjuk ki a céljainknak megfelelő képet, de ezért meg pénzt kell adni. Azt meg nem szeretünk.
- Tehát marad a legkézenfekvőbb megoldás, az internet….ami értelmezésünk szerint a számítógéppel rendelkezők „kicsiny zárt csoportjának” fenntartott adatbázis, amiből bátran elvehetjük, amire csak szükségünk van!
Értendő ez úgy – egy kicsit sántító, de érzékletes példával élve- mintha az utcán fellelhető összes tárggyal szabadon rendelkezhetnénk. A köztéri reklámtáblákat a hónunk alá csapva mehetnénk a dolgunkra, hiszen azért rakták ki, hogy közkincs legyen és mi is a „köz” részesei vagyunk!
Magyarán leemeljük a nekünk leginkább tetsző vizuális tartalmat, beillesztjük a saját hirdetésünkbe, esetleg még nevet és identitást is adunk a képen szereplőknek, aztán kész is van a hirdetés. Mehet vissza a netre, hogy jó sok pénzt keressen nekünk!
Nézzük a dolgot a vizuális tartalmak oldaláról:
A technika fejlődik, egyre jobb és jobb minőségű fotókat, videókat tudunk készíteni, akár házilag is. A felhasználói edukációs programoknak köszönhetően, ma már szinte bárki képes, kis odafigyeléssel remek minőségű, jól beállított, profinak tűnő képeket készíteni. A piaci igényeknek megfelelően az illusztrációs képeket gyártó ügynökségeknél egyre nagyobb elvárás, hogy képeik ne a vegytiszta stock tartalmak, mosolygós, jólfésült szintjét hozzák. Egyre nagyobb az igény az életszagú, manír mentes, de mégis éles és szép színekkel bíró képekre. Ez a kettős trend megtévesztheti a neten portyázó képvadászokat! Sokszor gondolhatják egy egy stock tartalomról, hogy csak egy jól megcsinált családi album kép és sok esetben gondolhatnak névtelen illusztrációnak egy jól megfotózott profilképet.
Nézzük a dolgot a kép- identitás- arclopás áldozatának oldaláról:
Komoly, magára adó üzletemberként, egy profi stúdióban komplett képes portfoliót készíttetni ma már szinte elengedhetetlen az üzleti életben. Egy konferencia weboldalára, vagy a saját vállalkozásunk bemutatkozó lapjára is elkél néhány igényes kép és az sem baj, ha nem a fesztiválon sörözgetős fotóval vagyunk fent a közösségi médiában. Viszont, ha kellőképpen kellemes kinézetűek vagyunk (mint tudjuk a férfiaknál ez csak egy lépcsőfok felfelé az ördögtől) netán még az átlagosnál is jóképűbbek, akkor egy profi fotón valóban modellnek tűnhetünk.
Örülhetünk is, hogy a megfelelő génállományunk, a megfelelő táplálkozással és testmozgással kiegészítve milyen szép férfi gyermeket is adott édesanyánknak.
Mindaddig, amíg egy elénk nem bukkanó nyelviskola hirdetésében meg nem látjuk, hogy Lorenzo a nevünk és bárki tanulhat velünk olaszul.
Vajon belegondol a képet jobb egérgombbal leemelő, hogy a fotós szerzői jogai, szereplők személyiségi jogai, az esetleges közvetítő üzleti jogai elé helyezi a saját haszonszerzési törekvéseit? Biztos vagyok benne, hogy nem! Az igazán szomorú, hogy ezt már egyre többször tapasztaljuk profi marketingesek, grafikusok körében is, akik megrendelőik számára hoznak létre hirdetéseket ilyen becstelenül megszerzett tartalmakból. A megrendelő, aki teljes nyugalommal lapozgatja a hirdetési oldalakat és boldogan látja a saját kampányát, bele sem gondol, hogy ezekkel a képekkel valami gond lehet. Mégis hozzá fognak beérkezni a panaszlevelek és az esetlegesen jogsértett az ő cégének oldalára fogja kitenni a felháborodásának hangot adó nyilvános levelét! Lehet, hogy a kreatív tartalom készítőjével kötött részletes szerződés (gyakran nem készül ilyen) kitér erre az esetre is és így anyagilag kártérítésben részesül a cég, de a lopás, jogtalan vádjával való besározódásból sokáig tarthat kimosdatni egy szervezetet, aki az ügyfelek bizalmára hajt.
Mi lehet a megoldás? Alapvetően nem lenne butaság, csak jelzés szinten is ráírni egy vízjel formájában nevünket a képeinkre, amivel figyelmeztethetnénk a pofalemezünkre áhítozókat, hogy nem vagyunk szabad préda. Nem szeretnénk a vállalkozásuknak pénzt keresni és mém szereplőként sem akarunk tetszelegni. Sajnos erre igen kevés esélyt látok, bár a tudatos tartalom kezelés egyre inkább divatba jön és biztos vagyok benne, hogy erre is létezik már program és applikáció.
A másik megoldás sokkal időigényesebb, de szórakoztatóbb is. Tudjuk meg, hogy ki szedte le a képünket és használta fel, majd az ő profilképét lementve jelentkezzünk be egy társkeresőbe és küldjük el az alkalmi párkereső profilját a férjének, feleségének, barátjának, barátnőjének. Nézzük meg, vajon neki hogy tetszik a netes szabadrablás!
Amennyiben szerzői jogi tanácsadásra, segítségre lenne szükséged a kapcsolatfelvételhez, keress minket, örömmel állunk rendelkezésedre a hungary@123RF.com-on, vagy a +36 30 844 0761 telefonszámon.
Vélemény, hozzászólás?