2016. 02. 03.
A pécsi fotográfus, Biczó Zsolt válaszolt kérdéseinkre és mutatta be kedvenc képeit.
Mióta foglalkozol fotózással? Emlékszel rá, hogy mikor vetél a kezedbe először igazi fényképezőgépet?
Talán 88′ lehetett (13 éves lehettem), amikor egy Ofotért szórólapban megláttam egy keletnémet Beirette VSN márkájú fényképezőgépet. Eladtam a sokáig nagy becsben tartott LEGO készletemet és annak az árából vettem meg a fényképezőgépet, hozzá pedig két tekercs ORWO filmet. A kezdeti lendület gyorsan elapadt, ugyanis ez két tekercs kitartott vagy két évig. A két év után aztán a fényképezőgép a gyártó NDK-val egy időben múlt ki.
Utána hosszú szünet következett, míg végül de 2003-ban, az akkor épp emelkedő pályára álló digitális korszak hullámaira egy belépő szintű Canon A60-as kompakttal ültem fel. A fotózás még egy ideig család, kutya, haverok viszonylatán belül maradt, de egy 2004 tavaszán egy párizsi kirándulás mindent megváltoztatott. Szerettem volna ugyanis jó képekkel hazatérni, tudásom ehhez azonban nem volt, ezért a hosszúnak ígérkező odaútra két fotós könyvvel szerelkeztem fel. Persze a képek ettől sokkal jobbak még nem lettek, de elkezdett jobban foglalkoztatni a fotográfia, ezért hazaérve újabb és újabb könyveket olvastam el.
Aztán – az immár tudatosan készült képeimet – elkezdtem megmutatni ismerősöknek, barátaimnak, fotós fórumokra feltölteni és a visszajelzések alapján úgy tűnt, nem csak nekem, de másoknak is tetszenek a képeim. Így indult.
Mi vagy „civilben”?
Végzettségemre nézve környezetmérnök és közgazdász vagyok. A fotózástól mindkettő távol áll, bár egyesek szerint a képeim szerkesztésében azért tetten érhető a reálszemlélet. Ezt igazolja talán az a tény, hogy nagyon kedvelem a harmonikusan komponált képeket. Egyébként főállásban kormánytisztviselőként dolgozom környezetvédelmi szakterületen.
Tanultad a szakmát, vagy autodidakta módon sajátítottad el az alapokat? Hol tanultál?
Formalizált képzésen nem vettem részt. Amikor kezdtem a fotózást, még nemigen indultak tanfolyamok, ezért fotós barátaimmal mi magunk szerveztünk egyet. Előadóként Dékány Zsolt és Tillai Ernő foglalkozott velünk, de sok más neves pécsi fotográfus is tartott előadásokat. Ezen túlmenően amit tudok, azt mind könyvekből, fotós magazinokból és az internetről, no és persze a saját tapasztalataimból sajátítottam el.
Mik a kedvenc témáid? Melyik területe az a fotográfiának, amiben igazán erősnek érzed magad?
Kezdetben mindenféle témát kipróbáltam. Ez részint útkeresés, részben tudatos döntés is volt. Kifejezetten törekedtem ugyanis arra, hogy – az autósporttól kezdve, a riport, színházi és aktfotón keresztül a makrófotózásig – minden területen kipróbáljam magamat. Volt, ami jobban testhez állt, más kevésbé, de összességében mindegyikből tanulhattam olyasmit, amit a későbbiekben más területen kamatoztatni tudtam.
Néhány év kísérletezés után aztán lassan körvonalazódott, hogy a tágabb értelemben vett urbánus közeg, ezen belül pedig a street fotózás és a riport, amelyek leginkább közel állnak hozzám. Persze ha lehetőségem van rá, mást is szívesen fotózok (sőt), de talán ezek a két terület az, ami alkatilag, szemléletben leginkább a testhez állnak. Talán ez a honlapomra feltöltött képeimen is látszik. ( www.jorubafoto.eu– a szerk. megjegyzése)
Van-e mestered, akinek a legtöbbet köszönheted? Kit tekintesz példaképednek a magyar fotósok közül?
A kezdeti időszakban a már említett tanfolyam nagyon sokat segített, de utána már a magam útját jártam. Elég sok magyar és külföldi fotós munkáját tanulmányoztam és sokan nagyon komoly hatást is gyakoroltak rám, de nem tudnék közülük egyet kiemelni. A magyarok közül Benkő Imrét, Gulyás Miklóst, Kertész Imrét, Gárdi Balázst, Lucien Hervét, Balogh Zoltánt és Vancsó Zoltánt, a külföldiek közül Salgadót, Micheal Kennát, J. Koudelkát, R. Mapplethorpe-ot, H. Cartier-Bressont, R. Doisneau-t, Robert Frankot és Eugene Smith-t azért megemlíteném.
Milyen felszereléssel dolgozol?
2004 óta Canon-t használok. Jelenleg Canon 5D Mark III-al fotózom.
Van-e olyan eredményed, amire igazán büszke vagy?
Egy időben sok pályázaton indultam magyar és külföldieken egyaránt, és ezeken sok szép sikert értem el, de egy ideje ez a pályázás dolog már nem igazán érdekel. Viszont jó tíz éve, még 2005-ben volt egy kiállításunk a fotós barátaimmal. A szó hagyományos értelmében különösebb sikernek nem lehet nevezni, mert a családtagokon, barátokon és még néhány véletlenül arra tévedőn kívül tulajdonképpen nem sokan látták, nekem mégis nagy élmény volt. Néhány lelkes, szárnyait próbálgató amatőr első kiállítása volt (mai szemmel nézve meglehetősen suta képekkel), de valahogy őszinte és – jó értelemben véve – naiv időszak egyik kiemelt eseménye volt, amire nagyon szívesen gondolok vissza. A legtöbben mind a mai napig fotózunk, de már minden tekintetben sokkal professzionálisabban, épp ezért ha (például egy kevésbé érdekes fotós munka közben) megkopni látszana a fotózás varázsa, időről időre emlékeztetem magamat arra a kompakttal fotózgató lelkes amatőrre, aki voltam.
Melyek azok az álmok, amik beteljesítésre várnak? Van-e az a helyszín/téma, amire igazán vágysz, hogy megcsináld, eljuss és lefotózd?
Ó, hát nagyon hosszú a lista 🙂 De ha mégis választanom kellene, akkor talán egy New York-i fotózás az, ami az egyik legrégebbi és eddig sajnos beteljesületlen vágyam. Talán a feljebb elmondottakból is látszik, hogy ez a helyszín és kulissza, ami igazán érdekelne. A család és az anyagiak egyelőre gátat szabnak a terv megvalósulásának, de ide egyszer mindenképpen szeretnék eljutni.
Hogyan kezdtél stock fotózásba?
Egy fotós ismerősöm (ma egy jó nevű stock fotográfus) ajánlotta a figyelmembe ezt a lehetőséget. Eleinte nem érdekelt a dolog, aztán ahogy kicsit beleláttam, már elgondolkodtam rajta, végül egy fotós magazinban megjelent, stock fotózás lehetőségiről szóló cikksorozat volt az, ami hatására belevágtam. Azóta is az egyik legjobb döntésemként emlegetem. Elmondhatatlanul sokat tanultam belőle! Ezen kívül, bár már jó pár éve csinálom, de még jóleső örömmel tölt el a tudat, hogy valahol, valakinek - annyi remek fotós és fotó között – pont az én képemre volt szüksége. Tényleg jó érzés.
A fotózáson belül milyen helyet foglal el nálad a stock fotózás?
A stock fotózás időigényes dolog, ezért az életem meghatározó része. Ezen kívül a stock fotográfia formálja az ember szemléletét hiszen kreativitásra, precizitásra, és tudatosságra ösztönöz. Ezek nyilván mind hatottak és hatnak rám. Aztán vannak olyan alkalmazott fotográfiai munkák, amik sok örömet okoznak (pl. esküvő, riport vagy sportfotózás), de én összességében belül mégiscsak az az amatőr fotográfus maradtam, aki akkor érzi a legjobban magát, ha egy fényképezőgéppel szabadon sétálva témát keres és kedvére fotóz.
Munka és család, gyerekek mellett manapság erre már nyílván sokkal kevesebb időm van, ezért otthon, nyaralás, vagy egyéb alkalmakkor elcsent rövid időket próbálom erre felhasználni. Néha nem könnyű összeegyeztetni, de egy-egy jobban sikerült fotó, minden nehézségért kárpótol.
Hogy látod a stock fotózás helyzetét?
Csak korlátozott információkkal rendelkezem, ezért legfeljebb a tapasztalataimra épülő szubjektív véleményemet tudom elmondani.
Szerintem vásárlói oldalról elég jó a helyzet, hiszen egyre több és egyre magasabb színvonalú kép között válogathatnak, relatív olcsón. Ráadásául úgy látom, még mindig nagy számban vannak olyanok, akik még csak most fedezik fel a stock fotó oldalakat, mint lehetőségét a minőségi képek beszerzésére. Az ügynökségek között komoly verseny dúl, ami szintén a vásárlóknak kedvez. Sokan próbálkoznak új ügynökségek alapításával, bár mostanra úgy megnőtt a belépési költség, hogy csak nagyon kevesek lesznek igazán sikeresek. Talán ezért is egyre több a csak egy, vagy néhány témakörre specializált ügynökség.
A szerző oldaláról sokkal árnyaltabb a kép. A rengeteg fotó közül egyre nehezebb kitűnni, ráadásul a kisebb-nagyobb, stock fotózásra specializált stúdiók egyre nagyobb szeletét hasítják ki a piacnak.
Mi tanácsolsz a kezdő stock fotósoknak?
Mindenekelőtt szorgalmat és türelmet. A stock fotózás sok időt igényel, és időbe telik, mire beérik a munka. Ezenkívül erős a konkurencia, nehéz kitűnni, de aki egyedi és kreatív, ráérez a trendekre, az aktuális témákra, az bármikor sikeres lehet.
Képek
© Fotó: Biczó Zsolt
Ennek a képnek mind a kivitelezése – a világítást mindössze egy darab rendszervaku szolgáltatta -, mind a témaválasztása egyszerűnek mondható, de mégis sokfajta asszociációra ad lehetőséget. Negyedik típusú találkozás, mesterséges értelem, teremtés, álom stb. mind eszünkbe juthat róla. A stock fotók alanyai, gyakran családtagjaink, barátaink közül kerülnek ki. Ez alól ez a kép sem kivétel, ugyanis a feleségem szerepel rajta. 🙂
© Fotó: Biczó Zsolt
A fotó a környezetvédelem témakört szem előtt tartva készült, hajnali, ködös időben. A háttér ipari létesítménye mellé az előtér növényzete tudatosan került belekomponálásra, a kettő közötti kontraszt ugyanis asszociációkat kelthet. A képkivágás viszonylag tág, de ezt utólagos sokféleképpen vágható, ha igény van rá, az égbolt szabad felületére pedig utólag más (pl. szöveg, ábra, grafikon stb.) is ráhelyezhető.
© Fotó: Biczó Zsolt
Mikor előzetesen elképzeltem a képet, a sebességet és dinamizmust szerettem volna minél jobban megragadni. Ehhez a fényképezőgépet szorosan magamhoz kellett szorítanom, hogy amennyire lehet a láb és a bob élesek maradjanak. Igazán a kanyarokban látványos ez a fajta mozgás, ezért a pillanatot próbáltam megragadni.
.jpg)
© Fotó: Biczó Zsolt
Ez a fotó igazi véletlen. Egy ködös hajnalon nagyszüleim falujának határában tájképeket szerettem volna készíteni. A köd olyannyira sűrű volt, hogy épp a hazainduláson gondolkodtam, amikor a közeli erdőből puskaropogást hallottam. Egy pillanatra átfutott a fejemen, hogy lehet a vadászok lövései kiűzi őket a vadakat az erdőből, ezért a szememhez emeltem a gépet és az erdő felé irányítottam az objektívet. A következő pillanatban aztán pár lépésre az objektív látóterétől épp két őz szaladt fel a töltésen. Egy rövid kattintásra volt időm, az őzek után már szaladtak is tovább.
© Fotó: Biczó Zsolt
Néhány évvel ezelőtt készítettem dolgoztam fotósorozaton, ahol másfél éven keresztül utánpótlás korú labdarúgók edzéseit dokumentáltam. Egy ilyen alkalommal készült a kép. Mint nagyon sok sportfotónál a tudatosság mellett a szerencse is segített, hogy ilyen pillanatot el tudjak csípni.
.jpg)
© Fotó: Biczó Zsolt
Említettem, hogy kevés időm van szabadon fotózni ezért akár egy nyaralást is megpróbálok ilyenre felhasználni. Ez a kép is egy balatoni nyaralás alkalmával készült. A parton voltunk, mikor hirtelen sötétbe borult az ég és feltámadt a szél. A mind erősebb széllökések mögött pedig nemsokára feltűnt egy szupercella. Velem együtt a többség szaladt be a házakba, én viszont csak a gépemért szaladtam vissza. Szerencsére a vízben rajtam kívül még akadtak páran, akik dacoltak az időjárással.
© Fotó: Biczó Zsolt
Közel tíz éve dolgozom a panel sorozatomon. Az épületeket, utcákat, járókelőket és az itt lakókat fotózom. A képen látható bácsi először idegenkedett a képtől, de rövid beszélgetés után összebarátkoztunk és nem csak a kutyáját, de saját magát is hagyta lefotózni.
Zsolt portfóliója az 123RF.com-on ide kattintva tekinthető meg.
Vélemény, hozzászólás?